Itt is a hatodik fejezet, reméljük elnyeri a tetszéseteket!
A tévhitek elkerülése végett igen, Justin is szereplője a blognak ő Stallen Nestolys az újdonsült király.
Örülnénk pár kommentnek, ha nem nagy kérés! Bár az elmúlt részek után biztos vagyok benne, hogy az.
Na mindegy.
Jó olvasást!
Üdv.: Csenge K.
-------------------------------------------------------
Hatodik Fejezet
Nesona
- Tessék? Nem küldhetsz oda! Nem teheted ezt velem anyám!
- De igen, megtehetem! Sőt, el is várom, hogy elmenj! Tirelna már családot alapított te pedig még mindig az után a korcs után zokogsz! Ez nem mehet így tovább! Feleségül kell menned Stallen Nestolys királyhoz! Meg kell küzdened a hatalomért!
- Én ezt nem csinálom! Keresek magamnak valamit! Ígérem! Ne küldj Királyvárba kérlek!
- A döntésem végleges! Holnap indulsz lányom! Nem is értem. Hát szégyent akartál hozni rám vagy akár atyádra azzal, hogy egy Varren Hotelion-féle korccsal alapítasz családot? Ne nevettess lányom! Az a fiú még egy birkapásztor lányával sem bánna rendesen! De most, hogy halott nem kell többé aggódnunk! A lányunk lesz az új királyné!
- Nem megyek Királyvárba!- jelentettem ki, majd farkasszemet néztem anyámmal.
- Ez esetben, úgy gondolom erőszakosabb dolgokat kell bevetnem. Őrség!- két erős kar ragadja meg karom, majd térdre kényszerítenek.- Sajnálom lányom. Meg kell tanulnod, hogy én nem az vagyok, akinek nemet mondhatsz!- mondta, felállt székéről, majd a tömlöcök irányába mutatott.
- Ne! Nem teheted ezt! Joran! Joran mondd meg neki! Nem zárathat be!
Joran lehajtotta a fejét, de láttam, hogy dühösen pillant anyámra, aki pedig önelégült mosollyal ült vissza atyám mellé.
- Holnap elindulsz Királyvárba!- mondta végül anyám, majd elhagyta a termet engem pedig az egyik tömlöcbe dobtak.
- Nem megyek Királyvárba!- jelentettem ki, majd farkasszemet néztem anyámmal.
- Ez esetben, úgy gondolom erőszakosabb dolgokat kell bevetnem. Őrség!- két erős kar ragadja meg karom, majd térdre kényszerítenek.- Sajnálom lányom. Meg kell tanulnod, hogy én nem az vagyok, akinek nemet mondhatsz!- mondta, felállt székéről, majd a tömlöcök irányába mutatott.
- Ne! Nem teheted ezt! Joran! Joran mondd meg neki! Nem zárathat be!
Joran lehajtotta a fejét, de láttam, hogy dühösen pillant anyámra, aki pedig önelégült mosollyal ült vissza atyám mellé.
- Holnap elindulsz Királyvárba!- mondta végül anyám, majd elhagyta a termet engem pedig az egyik tömlöcbe dobtak.
~~~~~~~~~
- Mondtam már, hogy nem tetszik ez a hely?- kérdeztem a segítőmet.
- Azt hiszem párszor mondta már, Lady Nesona- bólintott.
- Hogy is hívják magát?
- Aronar Hotar.
- Mennyi mindent jelent a név. Csupán a név! Flaeratis, Hotelion, Nestolys, Orliros, Dynion, Marelion! Mind csak ostoba nevek! Mégis annyi minden forog kockán miatta! A sorsod, élet vagy halál, vagyon és hatalom! Szavak! Rangok! Lehetőségek! Egyetlen egy néven múlik. Egyetlen egyen! Ó sors, mi minden rejlik benne! Megannyi apró és még apróbb dolog. Mire azt hinnénk nem számít, pedig de- hangom elcsuklott és könnyek szöktek a szemembe. Nem fogom tudni végigcsinálni. Nélküle nem.
- Ez így van, ahogy mondja- Aronar ismét bólint. Összeráncolom a szemöldököm.
- Nem kell mindennel egyet értenie! Nekem olyan segítő kell, ki elég bátor ahhoz, hogy elmondja saját véleményét.
- Nos Lady Nesona. Ön nem való a trónra.
- Miért?
- Túl sokat tud.
- Honnan gondolja ezt?
- Hallottam már rólad. A legtöbb ember fél a Flaeratisoktól. Tőled, a bátyádtól, az atyádtól, a felmenőitektől. Volt már Flaeratis a trónok, pontosan
- Százhúsz éve- vágtam a szavába.
- Sokan azt hiszik, a bátyád visszafogja venni a trónt.
- Mégis miért tenné?
- Azt csak ő, és atyád tudhatják.
- Nem akarja elfoglalni a trónt! Övé Észak! Miért kellene neki az egész birodalom?
- Lady Nesona. A trónbitorlók jönnek és mennek, sosem tudhatjuk merről. Főleg most, hogy a király meghalt.
- Tudom, Ser Aronar. Ezért vagyok itt. Anyám a királynénak szán.
- Ő akarja, hogy a királyné légy, vagy te magad?
- Nem is tudom- ráztam meg a fejem.
- Tudnád Stallent szeretni?
- Nem tudom. Még ez az egész, olyan új. Én vadászni járok a bátyámmal, lőni tanulok. Nem járok etikettórákra, nem járok bálokra. Nem tudom, hogy alkalmas lennék-e a királynői szerepre.
- Segítek, ha úgy gondolod.
- Miben tudnál segíteni?
- Megvédlek, ha kell, akár ölök is. A régi és az új istenekre esküszöm, hogy az életem árán is megvédlek Lady Nesona Flaeratis- Aronar letérdelt elém, majd felpillantott rám.
- Köszönöm Ser Aronar- bólintottam, majd legyintettem a kezemmel, hogy álljon fel.
- Jobb, ha elindulunk. Sok még a teendőnk.
- Mi áll előttem, Ser Aronar?
- Először is a bemutatkozás, aztán a párbaj. Ha túljutsz a párbajon, akkor már találkozhatsz Stallen Nestolys királlyal.
- Várj! Párbaj?
- Minden lány, kit a választásra küldtek rendelkezik valami képességgel. Biztosan te is úrnőm.
- Nincs semmilyen képességem- mondtam komoran.
- Az baj. Nagyon nagy baj!
- Mi lesz azokkal, kiknek nincs semmilyen képességük?
- Nem tudom Nesona. Ilyen még sosem történt- mondta, mire kérdőn pillantottam rá.
Nos, tartok tőle szégyent hozok a családomra. És akkor, talán sosem térhetek vissza Északra. Élve legalábbis nem.
- Készen vagy?- nyitott be kora reggel anyám a
szobámba.
Széthúzta a függönyöket, én pedig a takarót a fejemre húzva mellőztem a
kellemetlen fényt.
- Miért?
- Mész a választásra.
- Anyám, én megmondtam..
- Nilaria!- vágott közbe a monológomba.
- Nem tiszteltek engem eléggé..
- Az a te dolgod. Neked kell tisztelned a döntésünket, drága kislányom. Kötelességed teljesíteni amit mondunk- tette fel fenyegetően az ujját. Csak a szemöldökömet összeráncolva kémleltem az ablakomat.
- Értetted?- kérdezte. Nem válaszoltam. Oda lépett, felemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Értetted?- tette fel újra a kérdést.
- Igen- suttogtam. Úgy bánnak velem mint egy gyerekkel.
- Akkor öltözz! Odakint várunk apáddal- mondta, majd becsapta maga után az ajtót. Mit tehetnék? Megkeserítik az életemet. Nagyot sóhajtottam, majd készülődni kezdtem.
-Kislányom, örülök hogy végre egyet értesz velünk- mondta. Nem értettem egyet. De számít ez? Úgysem leszek már szabad, soha. Kénytelen vagyok engedelmeskedni. Csak bólogattam.
- Szeretném ha még utoljára velünk reggeliznél, aztán pedig az egyik cseléd fog téged lóháton elkísérni.
- Rendben- mondtam. Nem néztem apám szemébe. Tényleg jó lenne nyerni a választáson. De önszántamból szívesebben indulnék. Olyan vagyok mint egy bábú, akit ide-oda rakosgatnak. Helyet foglaltam az asztalnál, anyám és apám pedig az asztal két másik végében ültek. Kínos csend uralkodott.
- Nilaria, nem szeretném ha azt hinnéd, ártani akarunk neked.
- Tudom én apám, csak fáj hogy helyettem is döntesz.
- Akkor azt is tudod, hogy te vagy a legfontosabb nekem is, és édesanyád számára is. Önálló életet fogsz élni, ha megnyered ezt a választást. Hidd el nekem, a Nestolys család csodálatos. Szeretni fogod Stallent. Másnak nem is adnálak, kincsem. Nézz körül a városban. Sok a gazdag ember, de egyik sincs Stallen közelében.
- De engem nem érdekel a pénz.
- Nem csak a pénzről van szó. -szólt közbe anyám.
- A körülményekről is. Királyné leszel, én hiszek benned. Mindenki tisztelni fog. Csak add önmagad. Minden lány álma az, hogy trónra kerüljön, ne dobd el a lehetőséget leányom. Én pont erre vágyom. Szeretnék királyné lenni.
- Igazatok van.
- Örülök hogy így látod.
Bólintottam, majd a köpenyemet felvéve a kapu felé indultam.
- Nos, nem tudom mikor találkozunk újra. De minden egyes éjszaka, elmondok egy imát érted. Sikerülni fog, Nilaria- ölelt magához anyám. Mély levegőt vettem, majd apám felé indultam.
- Én is bízom benned lányom. Isten segítsen utadon. A legjobbakat kívánom neked-ölelt magához ő is.
- Köszönöm. Szeretlek titeket. Nem okozok csalódást!- mondtam, majd felültem a ló tetejére, Lazys pedig előttem ment. Szüleim a távolból integettek, én pedig készen álltam. Készen álltam, harcolni.
- És milyen érzés? -nézett hátra Lazys.
- Mégis mi?
- Hogy meg van az esélyed arra, hogy királyné lehess- mondta.
- Őszintén? Ijesztő.
- Hidd el, nyerni fogsz. Évek óta figyellek, és tudom hogy egy olyan lány sem lesz ott, mint te. Jó értelemben.
Lazys már négy éve nekünk dolgozik. Kedves, és ott segít ahol tud. Hiába csak húsz éves, nagyon bölcs és okos. Védi a várunkat, és a családot. Tizenhat évesen száműzték, a családunk pedig úgymond "befogadta".
- Köszönöm.
- Remélem a király meg fog becsülni téged.
- Nekem kell majd megbecsülnöm őt. De még semmi sem biztos.
- Ez gyönyörű! -pillantottam a királyvárra.
- Az nem kifejezés Nilaria. Mi lenne, ha belülről is megvizsgálnánk a jövőbeli otthonodat?
- Jó lenne- mosolyogtam. Leszálltunk a lovak hátáról, majd a vár kapujához indultunk. Lazys mondott valamit az őrségnek, majd bementünk. Belülről még szebb mint kívülről. Jó lenne itt lakni. Sok lány állt a trón előtt.
- Ők lennének az 'ellenfelek'. -mondta Lazys. Őszinte leszek. Mindeni művelt, és gyönyörű. De ami nekik megvan, az nekem is. Aztán megláttam őt. Magát, Stallen Nestolys királyt besétálni az ajtón.
- Azt hiszem párszor mondta már, Lady Nesona- bólintott.
- Hogy is hívják magát?
- Aronar Hotar.
- Mennyi mindent jelent a név. Csupán a név! Flaeratis, Hotelion, Nestolys, Orliros, Dynion, Marelion! Mind csak ostoba nevek! Mégis annyi minden forog kockán miatta! A sorsod, élet vagy halál, vagyon és hatalom! Szavak! Rangok! Lehetőségek! Egyetlen egy néven múlik. Egyetlen egyen! Ó sors, mi minden rejlik benne! Megannyi apró és még apróbb dolog. Mire azt hinnénk nem számít, pedig de- hangom elcsuklott és könnyek szöktek a szemembe. Nem fogom tudni végigcsinálni. Nélküle nem.
- Ez így van, ahogy mondja- Aronar ismét bólint. Összeráncolom a szemöldököm.
- Nem kell mindennel egyet értenie! Nekem olyan segítő kell, ki elég bátor ahhoz, hogy elmondja saját véleményét.
- Nos Lady Nesona. Ön nem való a trónra.
- Miért?
- Túl sokat tud.
- Honnan gondolja ezt?
- Hallottam már rólad. A legtöbb ember fél a Flaeratisoktól. Tőled, a bátyádtól, az atyádtól, a felmenőitektől. Volt már Flaeratis a trónok, pontosan
- Százhúsz éve- vágtam a szavába.
- Sokan azt hiszik, a bátyád visszafogja venni a trónt.
- Mégis miért tenné?
- Azt csak ő, és atyád tudhatják.
- Nem akarja elfoglalni a trónt! Övé Észak! Miért kellene neki az egész birodalom?
- Lady Nesona. A trónbitorlók jönnek és mennek, sosem tudhatjuk merről. Főleg most, hogy a király meghalt.
- Tudom, Ser Aronar. Ezért vagyok itt. Anyám a királynénak szán.
- Ő akarja, hogy a királyné légy, vagy te magad?
- Nem is tudom- ráztam meg a fejem.
- Tudnád Stallent szeretni?
- Nem tudom. Még ez az egész, olyan új. Én vadászni járok a bátyámmal, lőni tanulok. Nem járok etikettórákra, nem járok bálokra. Nem tudom, hogy alkalmas lennék-e a királynői szerepre.
- Segítek, ha úgy gondolod.
- Miben tudnál segíteni?
- Megvédlek, ha kell, akár ölök is. A régi és az új istenekre esküszöm, hogy az életem árán is megvédlek Lady Nesona Flaeratis- Aronar letérdelt elém, majd felpillantott rám.
- Köszönöm Ser Aronar- bólintottam, majd legyintettem a kezemmel, hogy álljon fel.
- Jobb, ha elindulunk. Sok még a teendőnk.
- Mi áll előttem, Ser Aronar?
- Először is a bemutatkozás, aztán a párbaj. Ha túljutsz a párbajon, akkor már találkozhatsz Stallen Nestolys királlyal.
- Várj! Párbaj?
- Minden lány, kit a választásra küldtek rendelkezik valami képességgel. Biztosan te is úrnőm.
- Nincs semmilyen képességem- mondtam komoran.
- Az baj. Nagyon nagy baj!
- Mi lesz azokkal, kiknek nincs semmilyen képességük?
- Nem tudom Nesona. Ilyen még sosem történt- mondta, mire kérdőn pillantottam rá.
Nos, tartok tőle szégyent hozok a családomra. És akkor, talán sosem térhetek vissza Északra. Élve legalábbis nem.
Nilaria
- Miért?
- Mész a választásra.
- Anyám, én megmondtam..
- Nilaria!- vágott közbe a monológomba.
- Nem tiszteltek engem eléggé..
- Az a te dolgod. Neked kell tisztelned a döntésünket, drága kislányom. Kötelességed teljesíteni amit mondunk- tette fel fenyegetően az ujját. Csak a szemöldökömet összeráncolva kémleltem az ablakomat.
- Értetted?- kérdezte. Nem válaszoltam. Oda lépett, felemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Értetted?- tette fel újra a kérdést.
- Igen- suttogtam. Úgy bánnak velem mint egy gyerekkel.
- Akkor öltözz! Odakint várunk apáddal- mondta, majd becsapta maga után az ajtót. Mit tehetnék? Megkeserítik az életemet. Nagyot sóhajtottam, majd készülődni kezdtem.
~~~~~~~~~
Lementem, majd apám várt a trónnál. -Kislányom, örülök hogy végre egyet értesz velünk- mondta. Nem értettem egyet. De számít ez? Úgysem leszek már szabad, soha. Kénytelen vagyok engedelmeskedni. Csak bólogattam.
- Szeretném ha még utoljára velünk reggeliznél, aztán pedig az egyik cseléd fog téged lóháton elkísérni.
- Rendben- mondtam. Nem néztem apám szemébe. Tényleg jó lenne nyerni a választáson. De önszántamból szívesebben indulnék. Olyan vagyok mint egy bábú, akit ide-oda rakosgatnak. Helyet foglaltam az asztalnál, anyám és apám pedig az asztal két másik végében ültek. Kínos csend uralkodott.
- Nilaria, nem szeretném ha azt hinnéd, ártani akarunk neked.
- Tudom én apám, csak fáj hogy helyettem is döntesz.
- Akkor azt is tudod, hogy te vagy a legfontosabb nekem is, és édesanyád számára is. Önálló életet fogsz élni, ha megnyered ezt a választást. Hidd el nekem, a Nestolys család csodálatos. Szeretni fogod Stallent. Másnak nem is adnálak, kincsem. Nézz körül a városban. Sok a gazdag ember, de egyik sincs Stallen közelében.
- De engem nem érdekel a pénz.
- Nem csak a pénzről van szó. -szólt közbe anyám.
- A körülményekről is. Királyné leszel, én hiszek benned. Mindenki tisztelni fog. Csak add önmagad. Minden lány álma az, hogy trónra kerüljön, ne dobd el a lehetőséget leányom. Én pont erre vágyom. Szeretnék királyné lenni.
- Igazatok van.
- Örülök hogy így látod.
~~~~~~~~~
- Most pedig, Lazys fog téged elkísérni. Bólintottam, majd a köpenyemet felvéve a kapu felé indultam.
- Nos, nem tudom mikor találkozunk újra. De minden egyes éjszaka, elmondok egy imát érted. Sikerülni fog, Nilaria- ölelt magához anyám. Mély levegőt vettem, majd apám felé indultam.
- Én is bízom benned lányom. Isten segítsen utadon. A legjobbakat kívánom neked-ölelt magához ő is.
- Köszönöm. Szeretlek titeket. Nem okozok csalódást!- mondtam, majd felültem a ló tetejére, Lazys pedig előttem ment. Szüleim a távolból integettek, én pedig készen álltam. Készen álltam, harcolni.
- És milyen érzés? -nézett hátra Lazys.
- Mégis mi?
- Hogy meg van az esélyed arra, hogy királyné lehess- mondta.
- Őszintén? Ijesztő.
- Hidd el, nyerni fogsz. Évek óta figyellek, és tudom hogy egy olyan lány sem lesz ott, mint te. Jó értelemben.
Lazys már négy éve nekünk dolgozik. Kedves, és ott segít ahol tud. Hiába csak húsz éves, nagyon bölcs és okos. Védi a várunkat, és a családot. Tizenhat évesen száműzték, a családunk pedig úgymond "befogadta".
- Köszönöm.
- Remélem a király meg fog becsülni téged.
- Nekem kell majd megbecsülnöm őt. De még semmi sem biztos.
~~~~~~~~~
Az úton nem unatkoztam, Lazys egy egész kellemes társaság. A
hangulatomat is feldobta, szóval nem kedvetlenül fogok oda beállítani. - Ez gyönyörű! -pillantottam a királyvárra.
- Az nem kifejezés Nilaria. Mi lenne, ha belülről is megvizsgálnánk a jövőbeli otthonodat?
- Jó lenne- mosolyogtam. Leszálltunk a lovak hátáról, majd a vár kapujához indultunk. Lazys mondott valamit az őrségnek, majd bementünk. Belülről még szebb mint kívülről. Jó lenne itt lakni. Sok lány állt a trón előtt.
- Ők lennének az 'ellenfelek'. -mondta Lazys. Őszinte leszek. Mindeni művelt, és gyönyörű. De ami nekik megvan, az nekem is. Aztán megláttam őt. Magát, Stallen Nestolys királyt besétálni az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése