2016. június 4., szombat

Negyedik Fejezet

Sziasztok! Megérkezett a várva-várt dupla rész, azaz a negyedik illetve ötödik fejezet! Reméljük elnyeri a tetszéseteket! Ha igen ne felejtsetek el a kommentet írni!
Jó olvasást!

Üdv.: Csenge K.
-------------------------------------------------------

Negyedik Fejezet
Nesona

Remegő kezekkel olvastam fel a nemrégiben érkezett levelet.

Nem fogok hazudni neked. Nehéz itt. És csak egyre nehezebb lesz. Nem vagyunk sokan, éppen elegen vagyunk ahhoz, hogy az egyik szárnyat őrizzük.
A hideg tél kezd egyre keményebb és keményebb lenni. Tegnap találtunk két férfit, akik agyonfagytak az őrség alatt. Két remek embert vesztettünk el.
Kezdem azt hinni, hiába gondolok visszatérésemre talán nem lesz ez olyan könnyű. Nehéz megszokni ezt. Ser Syrar Aenoris nem a legjobb vezető. Tartok tőle. Nem szeretnék vitába szállni vele, hisz ő az idősebb, meg kell hagyni neki tapasztalata van itt a Kapunál történő dolgokban. Nem kedvel engem.
Mások elmondása szerint egy Hoteliont sem fogadott még örömmel itt. Mind a két bátyám itt halt meg.
Nem akarok a harmadik Hotelion lenni, ki itt veszti életét. Vigyáznom kell rád. Vigyáznom kell Jorannal Északra.
Nem halhatok meg. Még nem.
Hamarosan újra látsz: Varren Hotelion

Fél. Fél attól ami rá vár, fél az őrségtől, fél a hidegtől. Fél attól, hogy elveszíthet. Vigyáznia kell Északra. Jorannal. Vigyáznia kell rám.
Ha én is így tettem volna, talán most még mindig itt van mellettem.

~~~~~~~~~
- Az egész egy badarság- mondta vállat vonva Varren.
- Te nem hiszel az egészben?- kérdeztem.
- Nem! Hát persze, hogy nem! Miért te igen?
- Amíg te itt vagy nekem,nem kell hinnem az efféle dolgokban.
- A választás halottakat szül. A halottak bosszút szülnek. A bosszú újabb halottakat. És ez folytatódik mindaddig, amíg világ a világ.
- Ez igaz- bólintottam helyeslően.
- Ez az egész választás.. Az, hogy megannyi lány szembenéz még a halállal is egy, azaz egyetlen egy férfiért.
- Azt mondod te nem áldoznád fel az életedet a szerelemért?- kérdeztem.
- Nem a szerelemért. Az életemet csakis érted áldoznám fel- mélyen a szemembe nézett, majd megragadta a derekam és közelebb húzott magához.- Remélem tudod.
- Most már igen- bólintottam, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam.- Attól tartok, ha te nem lennél nekem én is a Választáson kötnék ki.
- De ez nem fog megtörténni, amíg én itt vagyok és élek- mondta komoran.

~~~~~~~~~
Dühös volt. Mérhetetlenül dühös. Sosem láttam még ilyennek. Féltem tőle.
- Hol van az a kölyök?- kérdezte, közben pedig felém közeledett.
- Nem tudom- mondtam sírva.- Amint ideértél eltűnt!
- A régi és az új istenekre esküszöm, hogy megölöm!- vágta be maga után az ajtót.
Felkaptam a köpenyem a földről, amit még Hareo vetett le rólam.
Sosem gondoltam volna, hogy vonzódik hozzám. És sosem gondoltam volna, hogy Varrent ez ennyire aggasztja. Persze kettejük volt különbség. Míg Varren magas, és izmos, addig Hareo alacsony és törékeny testalkatú volt, tejföl szőke hajjal. Gyökerekben különböztek egymástól. És Hareo fiatalabb is. Nem is értem. Kirohantam a várból, egyenesen ki a térre, ahol Varrennel találtam szembe magam.
- Hareo! Most gyere elő ha mersz fattyú!- kiabálta.
Hareo lassan, feltartott kézzel lépett elő az istállóból.
- Hát itt vagy. Na ide figyelj. Egyszer fogom neked elmondani a következőt, úgyhogy jól figyelj- kardot rántott, majd a fegyvert Hareo nyakához emelte.
- Kérlek ne bánts!
- Tessék? Nem hallottam! Na hallgass. Ha még egyszer az én Nesemhez hozzá mersze egy ujjal is nyúlni ígérem annál az ujjadnál fogva foglak megnyúzni! Megértetted?
- Igen uram! Persze! Csak ne bántson!
- Az isteneidhez fohászkodj ne hozzám, fattyú- mondta, majd karját leemelte a fiú válláról.
- Köszönöm uram!
- Soha többet nem akarlak látni.
- Nem fog! Még árnyékom sem fogja, Varren Hotelion útját állni!
- Én is így gondoltam- bólintott, majd sarkon fordult és felém igyekezett.
Ez volt az az időszak amikor magam is rettegtem tőle. Nem tudtam mit tegyek. Elmondjam neki, vagy hagyjam, hogy fenyegesse az embereket? Túlságosan erőszakos volt. Velem is, Jorannal is és mindenkivel. Aztán egyre inkább rájöttem mit miért tesz. Annyi embert elvesztett már élete során. Engem nem akar.

 Nilaria

Szobafogság a születésnapodon? Miért is ne? Köszönöm anyám, és apám. Nem vagyok abban az ünneplős hangulatban. Az összes többi születésnapomat a szabadban töltöttük, de most egy álarcosbált szerveztek nekem. Itt mindenki olyan előkelő, és elegáns. Nekem erre nincs szükségem. Éppen a ruhám fűzőjével bajlódunk a ház egyik cselédjével, Erinellával. Régóta dolgozik a családunknak, és nagyon kedves asszony. 
- Így nem túl szoros Nilaria? -kérdezte, mikor meghúzta a fűzőt. 
- Akkor tökéletes, ha kapkodod a levegőt. -mondta anyám, aztán ment a dolgára. 
- Ami azt illeti, egy kicsit szorít. -húztam ki magam, de nem lett lazább. Mondanom sem kellett neki, hogy lazítsa meg. 
- Nagy dolog 18 esztendősnek lenni. -mondta. 
- Ugyan már, csak egy szám. 
- Azért szeretném, ha ma este jól érezné magát. A fésülködő tükrömben láttam a mosolyt az arcán, és az őszinteség is lesírt róla. 
- Nem értem apám miért nem engedi az itt dolgozóknak a rész vételt. Hisz ez az én napom, és jogom van megválasztani ki jelenhet meg. 
- Tudja Nilaria, mi nem vagyunk elég előkelők, és mi itt csak a dolgunkat végezzük. Semmi keresni valónk egy álarcosbálban. 

~~~~~~~~~
Mikor kész lett a ruhám, a hajam, és a sminkem, annyira zsúfoltnak éreztem magam. Az átlagos napjaimon kényelmes ruhát hordok, sminket nem használok, mert nincs rá szükségem. A hajamat pedig simán kifésülöm. A magassarkút amit anyám sózott rám, meg sem említem. Apám bejelentette hogy érkezem, az emberek pedig éljenezni kezdtek. Odalent vártak, én pedig elindultam lefelé a lépcsőn. Ha Erinella nem segít, azt hiszem legurultam volna abban a hatalmas cipőben. 
- Köszöntsétek az én gyönyörű, és nagykorú lányomat! -mutatott felém apám, közben pedig felállt a trónról. A nép ujjongott, én pedig csak mosolyogtam én integettem. Mindenki úgy volt felöltözve, ahogy elképzeltem. Hatalmas és színes ruhák, álarccal. Mindenhol díszítés, és cicoma. A nagy torta pedig a trón mellett pihen. Halk zenére lettem figyelmes, az emberek pedig táncra perdültek. Örültem hogy mindenki engem ünnepel. 
- Nilaria, mielőtt elkezdesz ünnepelni, beszélhetnénk?- kérdezte anyám. Bólintottam, majd félre húzott a tróntól. Pedig már alig vártam hogy megkóstoljam a finom ételeket, és csatlakozzak a többiekhez. Mi lehet annyira fontos? 
- Tudod mikor én nagykorú lettem, anyám adott nekem valamit, és azt mondta; mindig is a kislánya leszek- mosolygott. Elővett a fiókból egy kis dobozt, amiből egy gyönyörű szép nyakláncot húzott elő. 
- Tedd arrébb a hajad- mondta, majd a nyakamba akasztotta. Annyira szép, ez sokat jelent nekem. 
- Ha majd távol leszünk egymástól, vagy majd ha meghalok, erről biztosan eszedbe jutok. Tudom hogy sokan hanyagollak. Nagyon röstellem, ahogy apád is. Szeretlek- mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 
- Köszönöm anyám- öleltem át. 
- Most pedig menj, és érezd jól magad. 
Nem kellett kétszer mondania, már mentem a tömegbe. Apám meghívta a többi rokont, ők is felköszöntöttek. Velük beszélgettem, táncoltam. Mindenki itt van aki számít, jól éreztem magam. Végre egy olyan nap, amikor nem a szobámban unatkozom, és nem dirigálnak a szüleim. Ilyen is rég volt. 

~~~~~~~~~
A fivéreimmel beszélgettem, mikor anyám kihívott a kertbe. Helyet foglaltam, apám pedig velem szemben ült. Későre járt. Komoly tekintetét rám szegezte. 
- Tudod lányom, az élet rendje, hogy a gyermek elválik a szülőtől. -mondta apám. 
- Ó nem apám, én nem megyek sehova! 
- Nilaria, most teljesen másról van szó. Szeretném ha még több jutna neked az életben, mert vannak dolgok, amiket én sajnos nem tudok megteremteni neked. Sokkal többet érdemelsz annál, hogy halálom után Tigris-földek uralkodója legyél. Szeretném ha boldog lennél. -mesélte. Miről beszél? Hatalmas megtiszteltetés lenne Tigris-földek uralkodójának lenni! 
- Mire gondolsz? -kérdeztem. 
- Tudod, a király hamarosan meghal. 
- De neki van egy fia nem? 
- Engedd meg hogy végig mondjam. A fia, azaz Stallen Nestolys fogja átvenni a helyét, aki megnősül. Lesz egy választás, ahol próbákat kell kiállni, és harcolni kell Stallen kegyeiért. Gondolj a pénzre, és a hatalomra! Végtelen boldogsággal! -mondta. Sokkoltan hallgattam. Ugye nem gondolta komolyan hogy igent mondok erre az egészre? 
- Apám, ez mind szép és jó, de nem megyek hozzá egy idegenhez! Párszor találkoztam azzal a fiúval. - Végtelen hatalma... 
- Nem, apa! Tigris-földnek szüksége van rám! -vágtam a szavába. Nem szép dolog, de ebben az esetben remélem megérti hogy egy percre elfelejtem a jó modort. 
- Majd az egyik fivérem át veszi a helyedet, te pedig elmész a választásra. 
- Akkor sem megyek hozzá egy idegenhez! 
- Ilyen lehetőség nem mindig akad az életben, a legjobbakat biztosítaná neked! Gondold át kérlek! 
- Anya! 
- Kicsim, támogatom apád döntését. 
- Miért döntötök helyettem? Tizennyolc éves vagyok!- szinte kiabáltam. Apám keze az arcomon végezte. Megütött. Életében először, megütött. Ez nem lehet igaz. Könnyes szemmel szaladtam fel a szobámba, és próbáltam vissza tartani könnyeimet. Megfogadtam, hogy ma semmi sem sülhet el rosszul. Erre tessék. Ez elrontott mindent. Miért mára tartogatták ezt a dolgot? Teljesen tönkre tesznek a szüleim. Lefeküdtem az ágyamra, és kiadtam magamból a kellemetlenség eredményét. Nem értem. El akar küldeni hogy küzdjek meg lányokkal egy idegenért, de eddig a vár kapuján túl egy lépést sem tehettem. Hihetetlen. Sírásom közepette, el kezdtem kémlelni a gyönyörű nyakláncot ami a nyakamban lóg. A legszebb dolog amit valaha kaptam. Eszembe jutott anyám szeretete. Mi van, ha tényleg boldog életem lehetne? Mi van ha tényleg megszeretem azt a fiút? Én lehetnék az uralkodó. De mi van, ha nem fogom megszeretni? Ha egy bunkó lesz, akinek a fejébe szállt a hatalom? Nem, most csak a pozitív dolgokra kell gondolnom. Talán igazuk van. Meg kell gondolnom, hisz az a hely, jóval nagyobb mint Tigris-földek.
Varren


Hát ilyen lenne a pokol teljes valójában? Ily zord, sötét és fakó?
Mire jó az, hogy az ember magányában azon gondolkozik, hogy kardot ragad ezzel kilökve magát ebből a világból? Csak egyetlen pillanatig tart. Mégis mindent megváltoztat.
Hát ez az a bizonyos érzés. Az az érzés, amiről mindenki beszél. A halálvágy.
Kezdem azt hinni, az életem egy része már a semmiben darabokra hullott és az életem már csak a Kapu és az őrzése körül forog. Pedig lehetne ez másként is.
Most is éppen Nesnek írok. Írok, amíg megtehetem, annyit amennyit csak tudok. Mindig számolom a napokat. Túl sok idő telt el azóta, mióta nem láttam.
- Hotelion!
Hátrafordulok.
- Szolgálatára, uram!
- Az éjjeli szolgálatra!
- Tessék? Azt mondta...
- Nem érdekel mit mondtam! Én vagyok a felettesed, azt teszed amit mondok! Az éjjeli szolgálatra mész Hotelion! Méghozzá most!
Két férfi karon ragadott, majd kitoloncoltak a sátorból. Levelem az asztalon tartott tintával átitatódott, szövege teljesen elmosódott.
Hát lehet, hogy ez lesz utolsó levelem?
Csakis rá gondolok. Ez az, ami miatt még mindig életben vagyok. Ő az, amiért még mindig tartom magamban a lelket. Vissza kell mennem hozzá.
- Szóval tényleg te vagy a halott Harys és Syren Hotelion fivére?- törte meg a csendet Illan, az éjjeli szolgálatot végzők egyike. Összesen négyen voltunk. Nem tudom, négyen hogy állíthatunk meg bármilyen érkező sereget is. Ez nem logikus.
- Úgy tűnik- bólintottam.
- Miért jöttél?
- Nem akarod te azt tudni- mondtam mogorván.
- Itt leszünk még egy darabig. Ki vele Hotelion.
- Nem.
- Ó, ugyan ne kéresd magad.
- Te miért vagy itt? Hm?- kérdeztem vissza.
- Hosszú történet.
- Itt leszünk egy darabig. Te magad mondtad.
- Háltam a földünk úrnőjével. Nos, úgy tűnik az öreg Vyronno Ostiros nem nézi ezt jó szemmel.
- Szóval déli vagy.
- Helyes megállapítás. Te jössz.
- Megöltem egy fattyút. Aki hivatalosan az öreg király fattya. Legalábbis, ha jól tudom.
- Hogy hívták?
- Hareo Dirrah. Igazából, jobb hogy meghalt.
- Értem. Nos Varren. Azt hiszem nem kevés időt fogunk még együtt tölteni.
- Remélhetőleg  minél kevesebbet. Nekem még haza kell mennem. Várnak rám.
- Várnak? Ugyan. A leghevesebb asszony is napok vagy hetek alatt elfeledi az embert. Mindenki helyett van valaki más. A királyoknak utódjuk van, nekünk pedig. Szóval van helyettünk is férfi, ki helyettesíthet minket az asszony ágyában.
- Ez nem teljesen így van. Jobb lesz ha befogod a szádat Illan.
- Mégis miért? Nem félek tőled Hotelion. Te egy semmirekellő északi vagy.
Nem foglalkoztam vele. Legalábbis megpróbáltam. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy minden egyes szava igaz.
- Hotelion, Ser Syrar Aenoris látni óhajtja önt- lépett mellém egy őr. Felálltam a földről, majd Lord Aenoris sátrához indultam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szablon wykonała Sasame Ka z Ministerstwo Szablonów